Kétévente rendezik meg Münchenben a fuvarozási szolgáltatók legnagyobb seregszemléjét, a Transport Logistic szakkiállítást. Egy bizonyos cégméret felett az itteni megjelenés nemcsak hogy ajánlott, hanem egyenesen kötelezõ. Noha a kiállítók száma nõtt, és a látogatóké sem csökkent, a kiállítás jóval szerényebbre sikeredett, mint a két évvel ezelõtti.

Aki azért utazott ki Münchenbe, hogy megtudja, milyen visszaesést szenvedtek el a logisztikai szektor vezetõ világcégei az utóbbi idõkben, és hogyan reagálnak erre a kihívásra, annak bizony csalódnia kellett. A hivatalos cégismertetõk, tájékoztató füzetek megrekedtek a szolgáltatások ismertetésénél, a 2008-as teljes év eredményeinek bemutatásánál. Ezek alapján nem szembetûnõ még a visszaesés, az elsõ három negyedév eredménye még képes volt globális szinten elfedni az utolsó negyedév visszaesését.

„Érdemes megnézni, kik azok a kiállítók, akik két éve még standdal voltak jelen, ma pedig már nincsenek itt” – hívta fel lapunk figyelmét egy új szempontra egy magyar vasúti vezetõ. Valóban, a nagy cégek nagy standjai körül a kis cégek kis standjai szinte teljesen eltûntek. Nekik már nem futja arra, hogy ismertségüket, kontaktlistájukat így bõvítsék. Egybehangzó vélemény volt Münchenben, hogy amelyik cég nincs itt jelen, az két év múlva talán már nem is fog létezni. Sokan közülük ha kiállítóként nem is, azért látogatóként megjelentek.

A szakkiállítás hét nagyméretû csarnokot és a szabadtéri területet töltötte meg. Külön csarnokot kaptak a légi fuvarozók és a repülõterek, a közúti fuvarozók, a vasúti fuvarozók, a hajótársaságok és kikötõk, valamint a logisztikai cégeknek jármûvet, eszközt beszállítók. A szakma jellegzetességei miatt a 47 ezer látogató többsége aligha keresett fel minden csarnokot a négynapos rendezvény alatt, hiszen aki a közúti fuvarozásban érdekelt, nem érdeklõdik a légikikötõk kínálata iránt, az alágazatok között alig-alig van „átjárás”.

A megkérdezett kiállítók alapvetõen kétféle választ adtak arra, miért éri meg nekik standdal jelen lenni a Transport Logisticon. Az egyik megközelítésben az esemény partnertalálkozó jellegét emelték ki, a meglévõ partnerek jelentõs része kiállítóként, látogatóként ugyanis szintén jelen van, a másik megközelítésben a kontaktlista bõvítését, potenciális új ügyfelek figyelmének felkeltését, a cég nemzetközi ismertségének növelését jelölték meg célul.

Az eseményt a világcégek is komolyan vették, elnökök, vezérigazgatók, vezérigazgató- helyettesek képviselték nemcsak a kisebb, de a legnagyobb cégeket is. A topmenedzserek jelentõs része komoly tárgyalási naptárral érkezett Münchenbe, napi 8-10 tárgyalás, 2-3 fogadáson való megjelenés sem volt ritka körükben. A kiállítás legnagyobb érdemének e körökben azt tartották, hogy több hónapnyi fáradságos utazgatás volt megspórolható az itt töltött 2-4 nappal.

Magyarországot 10 cég képviselte Münchenben, önálló standot csak a MÁV Cargo Group és a Waberer’s Holding épített, utóbbi standjára még egy kamion is befért keresztbe. Hét magyar kiállító egy közös „Magyarország” standon volt jelen, amelynek mérete töredéke volt a két nagy cégcsoport standjának. Egy magyar magánvasút pedig több térségi magánvasúttal együtt állított ki.

A Kelet-Európából érkezett látogatók némiképp meglepõdtek azon, hogy nyugati kollégáik, partnereik milyen optimistán néznek a közeljövõre, örömmel hivatkozva forgalmuk lassú növekedésére. Ezt térségünkben csupán szezonális hatásnak tartják, szerintük még nem gyûrûzõdött végig a teljes iparon a válság hatása, és továbbra is „a féken tartják a lábukat”. A válságot minden romboló hatása ellenére lehetõségnek is tartják a hatékonyság növelésére, régóta halogatott lépések megtételére.

A nagy és tõkeerõs cégek – fõleg a közutasok – abban reménykednek, hogy a piacot irreális áraikkal az utóbbi években tönkretevõ cégek végképp elvéreznek a válság alatt, így ebbõl õk megerõsödve, gyorsan növekvõ nyereségességgel jöhetnek ki. További reményük, hogy a nagy gyárak képviselõi – a költségcsökkentési igényük nyomán – rábírják kormányaikat arra, hogy oldják fel a kabotázs tilalmát és korlátozását az Európai Unióban, így a versenyképes keleti cégek betörhetnek (amúgy korszerû) jármûveikkel a német, francia piacokra.

A vasúti piac szereplõi is gyorsuló átalakulást vélelmeznek a saját területükön. Felértékelõdnek a nemzetközi kapcsolatok, új stratégiai partnerségek alakulhatnak ki. A válság miatt (nem csak a vasúton) a volumenek megtartása és újak szerzése került az üzleti stratégiái célok élére, a nyereségesség másodlagossá vált. A csökkenõ tortából azonban csak mások kárára lehet a korábbival megegyezõ volument kihasítani. Nem csoda, hogy például az RCA–MÁV Cargo páros ilyen lépéseit ellenérzéssel szemlélik a szomszédos államvasutak (különösen a szlovák és a szlovén). A válság miatt több eddigi tabu ledõlhet, szakértõk nem tartják kizártnak, hogy a magánvasutak mellett szomszédos országok állami árufuvarozó vasúttársaságai is megjelennek a magyar piacon. Eszközük már van hozzá.

(Forrás: Magyar Közlekedés, www.magyarkozlekedes.hu, 2009. 05. 27.)